Új élmény

Most rendezte az éves szokásos sportnapját a cégem, eddig sosem voltam, de gondoltam, hogy most, hogy már gyerek is van, csak ki kéne nézni. Eddig minden évben ajándékot kaptak a dolgozók, meg valamennyi kajajegyet. Most megszüntették az ajándékot, és nagyobb összegű kajajegyet adtak. Így idén 5000 forintos kajajegy járt és még tombolahúzás is volt.

Tamara vitt ki minket kocsival, ami nem volt egyszerű, mert kicsi a kocsija, vagy a mi babakocsink nagy???, de a lényeg, hogy jó sokáig tartott, míg bepakoltunk, de végül befértünk! :) Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy elvitt minket! Köszi Tami! :)

Fé 1 felé értünk ki, a közvetlen kolléganőim már nagyon vártak. ELmentünk megnézni a gyerekrészleget. Nagyon komoly volt, sokféle játék, arcfestés és különféle versenyek. Sajnáltam, hogy Szonja még csak ilyen kicsi, mert így nem tudta kihasználni ezt a sok lehetőséget. Remélem jövőre is ilyen színvonalas lesz és már jövőre valamennyire fogja használni a dolgokat. Végülis mi játszottunk egy helyen, "kókuszgolyókat" kellett elkapni. 6 labda volt fent és mindig másikat engedtek el és el kellett kapni. Nem volt egyszerű. 5-en próbáltuk ki és egyedül nekem sikerült 3-at elkapnom. Így kaptunk érte 1 golyót, amiket gyűjteni kellett és be lehetett ajándékra cserélni. Szilvi még összeszedett 2 golyót, így 3 golyóval indultunk neki az ajándékoknak.

NAgyon jót kajáltunk, nagyon éhes voltam, így a húsi nagyon jól esett, pedig nem volt nagy szám. Jani meg kolbászt evett. Azt mondta, hogy az sem volt  valami nagy durranás. Utána pedig vártuk a tombolát, amin persze semmit nem nyertünk! :( A tombola után pedig jött a golyós ajándékosztás. A 3 golyómmal már csak minipuzzle és buborékfújó közül válaszhattam, így a buborékfújót hoztam el, mert azt már Szonja is nézegeti. NAgyon klassz gyümölcsös illatú. :D

Utána míg vártuk anyáékat, addig Éviékkel leültünk a kicsikkel egy plédre a fűre. Bius nagyon élvezte, egyfolytában rá akart ülni Szonjára. Végül sikerült egy jó nagy tenyerest Szonja arcára adni, aki úgy sírt, hogy egy darabig nem vett levegőt. Persze kicsit megijedtem, Évi is. De aztán végre vett levegőt, majd kicsit sétáltam vele és végül kapott kaját, amitől aztán teljesen elfelejtette, hogy mi történt vele.

Sajnos kint eléggé fújt a szél és nem is tudtam rendesen minden órában a kicsinek a szemét csepegtetni, kenni, így hazafelé nagyon piros volt már a szeme és tiszta csipás. De majd mostmár figyelek rá nagyon.

Amúgy a kicsi teljesen kidőlt, hazaértünk, evett 8-kor és azóta teljesen kiütve alszik. Kíváncsi vagyok, hogy hány órakor fog majd felkelni.