Itthon töltöttük szokás szerint. Már évek óta nem vágyunk bulikba. Az egyetlen szórakozás, hgoy éjfélkor kimegyünk az utcára és a szomszédokkal koccintunk és nézzük a tüzijátékokat. Gondoltuk, hgoy ez idén nem lesz így. Végülis vágytam volna valami jópofa szilvesztei műsort nézni a tévében, hát nem sikerült, merthogy egyik adón sem volt élő hülyéskedés. Érdekes, eddig minden évben volt. Most meg sehol...
ESte nagyjából aszokásos időben Szonja megkapta a tápszerét. Alig evett belőle, amikor kihúzta a cumiüveget a szájából, majd odanyúlt a cumijáért, betolta a szájába és elaludt. Úgy kellett kiszedni a kezéből. Édes volt.
Aztán éjfélkor éppen a himnusz volt, amikor Janival suttogva BUÉK-ot kívántunk agymásnak. Ekkor Szonja felkelt, felemelte a fejét, rámosolygott az apjára, aztán rám és visszafeküdt és elaludt. Annyira édes volt. TEljesen elérzékenyültünk tőle. Aztán pár perc múlva végülis felkelt, beindultak rendesen a tüzijátékok. Szerencsére nem félt tőle. Így megmelegítettük a maradék vacsiját és odaadtuk neki. Megette, majd visszafeküdt aludni. Reggelig aludt szépen, nyugodtan.
Utolsó kommentek