Rendesen bepánikoltunk, amikor szombat éjjel babus sírva kelt fel, és alig kapott levegőt. Tiszta takony volt és köhögött. Persze nagynehezen sikerült csak megnyugtatni és utána alig aludtunk, főleg én, hallgattam, ahogy szörcsög szegénykém. Még jópárszor felkelt éjjel.
Aztán másnapra egész jól lett, elmúlt a köhögése. Kevesebb lett a váladék is a nózijába. Így végül hétfőn már nem mentünk le a dokibácsihoz, mert teljesen jól volt. Aztán délutánra már nem annyira, egyfolytában laudt és hőemelkedése lett. Így a keddi Dévényi tonrát lemondtam. Aztán másnapra újra jól lett, sőt mostmár elmúlt teljesen az orrfolyás, meg a köhögés is.
Szerdán így elmentünk a neurológiára.
Csütörtökre megint kicsit betaknyolódott a babusom. Már annyira szörcsögött, hogy elővettem az orrszívó-porszívós cuccot és mondtam Janinak, hgoy bármennyire is ellene vagyunk, muszáj megtennünk. Végül Jani egyik kollégája jaánlotta Janinak, hogy ne tegye a porsívóra, hanem szívja szájjal. Így végül ennél maradtunk. Szépen ki is tudtuk szívni így. bár egyedül marha nehéz, de azért már megoldom.
Végülis mára (péntek) kicsit köhög a babus, de már nem taknyol. Azért ma lemegyünk a dokibácsihoz, mert nem akarok hétvégén ügyeletre menni. De elég jól van a kicsi, kicsit többet alszik ezen a héten, ami végülis nem baj, legalább kicsit tudok laptopozni! :D
Utolsó kommentek