Dévényi tornán megkérdeztem a gyógytornászt, hogy hol van busz és szerencsére a másik utca végén volt egy megálló, ráadásul a busz a Kosztolányira ment. És még az eső sem esett. Csak persze elkövettem azt a hibát, hogy nem összecsukhatós ernyőt vittem, így cipelhettem végig az ernyőt is. A kengurunk egy szar, nem érzem biztonságban benne a kicsit, így végig még tartottam a kezemmel is (izomlázam is lett tőle, meg úgy éreztem, hogy legalább 1 métert nyúlt a karom!). és még egy hátizsák rajtam, szóval jól felpakolva voltam. A Kosztolányiról átmentünk busszal a Skálapiachoz, onnan meg az SZTK-ba a gyerekrendelőbe.
Egy dokinéni van a szemészeten. Annyira kedves! Megnézte a szemét a kicsinek, és szerencsére nem rögtön a kimosással jött, hanem felírt krémet és cseppet a szemébe. Óránként kell vele kezelni. Meg mutatott egy kis arcmasszázst, hogy minden este csináljuk meg, mert úgy kijön a kicsinek a könnye, ami eldugul. Azt mondta, hogy az a baj, hogy a kicsiknek nagy az orrnyergük és ez elzárja a könnycsatornát, ezért gyullad be.
Közben persze éhenhalt a kicsi és még vizsgálat közben rábukott a kezemre és elkezdte az ujjamat szopni. Jót nevetett rajta a doktornő.
Kijöttünk és gondoltam, hogy a büfében megmelegíttetem a vizet a kajájához. Közben a doktornő és az asszisztensnő is kijött. A dokinéni ölbe is vette a kicsit, közben kiderült, hogy nincs büfé, úgyhogy az asszisztensnő elvitte az ő kajálóhelyükre a vizet megmelegíteni. Tök rendes volt. Addig Szonja minden baját és bánatát elmesélte a doktornéninek. Annyit magyarázott a kicsi, hogy már mindenki őt nézte! :)
Végül sikerült végeznünk a kajával és még kértünk jövő hét csütörtökre időpontot, majd a patikába mentünk, hogy kiváltsam a szemére a cuccokat. Jó sokan voltak a patikában, legalább öten álltak előttem. És tök meglepődtem, hogy a patikus odaszólt nekem, hogy a kisbabával menjek előre. Tök rendes volt. Egy kis arab fiúcska, aki még törte is a magyart. Persze a bácsi, aki jött volna ott morgott hangosan, de nem vettem magamra.
Hazafelé már minden rendben ment és eseménytelenül telt a hazaút.
Az interneten ezt találtam a könnycsatorna-elzáródásról:
A néhány hetes vagy hónapos baba szeme folyamatosan csipásodik, váladékozik, majd néha magától kitisztul, de a szemcseppek sem oldják meg végleg a problémát? Nézessük meg gyerekszemésszel a kicsit, mert ha a könnycsatorna elzáródása (pontosabban: meg nem nyílása) áll a háttérben, egy rövid beavatkozással - a könnycsatorna átmosásával - gyorsan orvosolni tudja a rendellenességet.
Könnycsatorna elzáródás (dacryostenosis) - miért?
Szemünk felszínének folyamatos nedvességre van szüksége, amely "megszabadítja" a kórokozók, porszemcsék jelenlététől. Ezt a funkciót a könnyet termelő könnymirigyek látják el. A könnycseppek a szemhéj szélein található kivezető nyílásokon keresztül jutnak a szem felszínére, ahonnan a könnycsatornán - egy vékony kis nyíláson - keresztül az orr felé folytatják útjukat.
A könnycsatorna alsó harmadában található egy billentyű, amely lehetővé teszi a könny elvezetését. Ez a billentyű általában a születés idejére (vagy az azt követő néhány nap alatt) megnyílik a termelődő könny súlyától, ám ha ez nem történik meg, a folyamatosan képződő könny nem tud megfelelően elvezetődni, nagy része a könnytömlőben reked.
Kinél? Mikor?
Az újszülött szervei fokozatosan alkalmazkodnak a "kinti" élethez, tanulják meg működésüket. A könnycsatorna meg nem nyílása tehát sokkal inkább "éretlenség", mint betegség. Nem ritka kellemetlenség: becslések szerint a csecsemők közel harmadát érinti, és körülbelül 6%-uknak van szüksége a könnycsatorna átmosásához a probléma megoldásához, a többieknél néhány hónapos korukra magától is rendeződik.
Élete első napjaiban az újszülött még olyan kis mennyiségű könnyet termel, hogy a "fölösleg" el is párolog, általában ezért nem lehet észrevenni a problémát a kórházban töltött napok alatt. Két- háromhetes babáknál azonban már megfigyelhető.
Miről ismerem fel?
Legjellemzőbb tünetei a szem csipásodása, váladékozása.
A kicsi könnyezik akkor is, amikor éppen nem sír; alvások után, de akár az ébrenlét alatt is váladék gyűlik fel a szeme sarkában ( ez átlátszó, nyúlós állagútól a sűrű, sárga csipáig sokféle lehet), amely néha mintha magától tisztulna, aztán mégis újra jelentkezik; könny gyűlik fel a belső szemzúgban, kis "tavacskát" alkotva, a környékén pedig a bőr is kipirosodott - ha ezen tüneteket több napon, héten keresztül tapasztaljuk a babánál, nagy eséllyel állhat hátterükben a meg nem nyílt könnycsatorna.
Mit tehetek?
Ha nem is betegségről van szó, de folyamatosan tapasztaljuk a tüneteket, legkésőbb 2-3 hónapos kor körül mindenképpen érdemes felkeresni a gyerekorvost, szemorvost. A könnycsatorna elzáródása semmilyen veszélyt nem jelent a látásra, de a folyamatosan pangó könny jó táptalaj lehet a kórokozók számára, és ha nem tisztítjuk megfelelően, az már valóban gyulladáshoz vezethet.
Antibiotikum? Masszázs? Homeopátia?
Amennyiben a belső szemzúg és az orrgyök találkozásánál kisebb duzzanat látható, esetleg pirosodik is a baba bőre ezen a területen, használhat a finom masszírozás. Felülről, a szem belső sarkától az orr két oldalán lefelé haladva elősegíthetjük a váladék elvezetését. Bár ez a művelet némi gyakorlatot igényel, és az is előfordulhat, hogy fáj a babának, sok esetben segíthet.
Masszírozás előtt forralt, majd lehűtött vízbe mártott gézzel töröljük át a szem környékét, tisztítsuk meg a váladéktól. A kamilla ugyan gyulladáscsökkentő hatás, de szárítja is a kicsi finom bőrét, ezért erre nincs szükség, elég a langyos vizes lemosás, alapos tisztítás is.
Antibiotikumos szemcseppet akkor ír fel az orvos, ha a szokásosnál bővebb a váladékozás. Ez rövid időre javíthat a helyzeten, de nem oldja meg a valódi okot, csak a tüneteket csökkenti; amennyiben van más megoldás, a szemorvosok is igyekeznek kerülni az antibiotikum használatát.
Ma már hazánkban is elérhető néhány homeopátiás szer, amely segíthet a váladékozás, könnyezés megszüntetésében, a könnycsatorna megnyílásában. Ezek általában két hét alatt fejtik ki hatásukat, a legtöbb patikában megvásárolhatók, megrendelhetők.
Átmossák?!
Amennyiben 3 hónapos kor körül sem oldódik meg a probléma, javasolni szokták a könnycsatorna átmosását. (Egyes orvosok 2-3 hónapos kör körül elvégzik, mások szerint érdeme 4- 6 hónapos korig várni, hátha magától is megnyílik a könnycsatorna.8-10 hónapos kornál tovább azonban sehol nem halogatják tovább, mert ennél idősebb korban már jóval nehezebb megnyitni a billentyűt.)
Ez az ijesztőnek hangzó beavatkozás annyit jelent, hogy a már létező, de meg nem nyílt csatornát átjárhatóvá teszik: egy vékony szondával élettani sóoldatot (vagyis a könnyel azonos anyagot) fecskendeznek bele, amely átmossa a járatot, megnyitja a még zárt billentyűt.
Az átmosás után egy-két napig előfordulhat, hogy a helyzet "súlyosabbnak tűnik, mint előtte". Normális folyamatról van szó, ilyenkor regenerálódik a szemkörnyéki bőr, távozik a maradék váladék. Vizes lemosással, óvatos krémezéssel a beavatkozást követő 4-5 napon belül általában végleg megoldódik a probléma.
Kiújul?
A 2-3 hónapos kor körül elvégzett átmosás az esetek többségében elegendő a könnycsatorna végleges megnyitásához. Ritkán, de előfordulhat azonban, hogy a kellemetlenség újra jelentkezik - különösen, ha nem végezték el időben a beavatkozást (ilyenkor 3-4 átmosásra is szükség lehet), illetve erős vírusfertőzés esetén (leggyakrabban a herpesz vírus okoz könnycsatorna gyulladást).
Utolsó kommentek