A szembeszomszédunk Eytan, aki januárban volt egy éves. A terhességem alatt is mondtuk neki mindig, hogy a pocakban van a baba, amit gondolom egyáltalán nem értett. Aztán megszületett Szonja és megmutattuk neki, persze csak óvatosan, nehogy csináljon vele valamit. Mondtuk neki, hogy simogassa meg, amit a lábamra lógott pléddel meg is tette. Aztán közelebb akart volna jönni, de nem engedtük. Persze ettől mérges lett és ráütött a lábamra. Ezt mindig eljátszottuk.
Aztán minap átjött Eytan (leginkább hozta az anyja, bár már megy egyedül is) és egészen közel engedtük a kicsihez. Annyira megörült Eytan, hogy elkapta Szonja kezét és behúzta az ölébe. Persze kicsit megijedtünk, de aztán beraktuk az ölébe. Össze-vissza simogatta Szonját és sírt, amikor elvettük tőle. Aztán mondtuk Eytannak, hogy adjon egy puszit Szonjának. Eytannal a pusziadás úgy működik, hogy tartja az arcát, hogy mi adjunk neki. De Szonjának megpuszilta Ő a fejecskéjét. Annyira édes volt, majd megzabáltam!
És akkor lássuk a képet róluk:
.jpg)
.jpg)
Utolsó kommentek