2009.02.17.
Kaptunk egy levelet a SOTE-tól, hogy az első akármilyen vérvételt elszúrták és a háziorvossal ismételtessük meg. Ehhez küldtek valami papirt, amin kis szivacskorongok vannak és azokat kellett átitatni vérrel és úgy levélben visszaküldeni.
Dokibácsi mondta, hogy menjünk le a tanácsadásra és majd ott megcsinálja. Persze aznap apa dolgozott, így kénytelen voltam babakocsival lemenni. Mondjuk nincs annyira messze tőlünk, csak épp aznap szakadt le az a nagy hó és még a szél is fújt. Lefelé busszal mentünk. A dokibácsi teljesen odavolt, meg vissza, hogy ezt neki miért kell csinálnia, meg hogy mennyire sajnálja a kicsit megszúrni. Szonja meg szenzációs volt, mert sírt amikor kifeszítették a kezecskéjét, de akkor is csak egy picikét, merthogy ujjbegyből vették le a vért. Aztán szépen elaludt és végigaludta míg a dokibácsi megszúrta és szétnyomkodta az ujjacskáját, hogy jöjjön a vér belőle.
Jófej volt nagyon a dokibácsi, mert az egyik védőnő kérdezte tőle, hogy tud-e valamit segíteni, erre közölte vele, hogy adjon neki vért a kicsi helyett! :D
Utána abban a nagy hóban már gyalog jöttünk haza, mivel az orrunk előtt elment a busz. A következő meg fél óra múlva jött volna. Nem semmi ám 15 centis hóban tolni a kocsit. Azt hittem, hogy újból izomlázam lesz majd, de végülis nem lett.
A történethez hozzátartozik, hogy természetesen elfelejtettem azt a hülye papirt, amire a vért raktuk, így jópár nap múlva adtam fel. Remélem azért jó lesz így is és nem kell újra megismételni!!!
Utolsó kommentek