2009.02.13.
Valami borzasztó ez a vizsgálat. Egy kicsi csipesszel szétfeszítik a gyerek szemét és úgy vizsgálgatják egy lámpával a szemébe világítva.
Persze voltak előttünk vagy hatan. A szobában ahol vártunk - ez legalább pozitív, hogy elkülönítve voltak a gyerekek a többi betegtől - kb. 40° volt. Szonja össze-vissza kakilta magát, olyan kis büdi volt! És akkor megvolt a vizsgálat. Közben persze ordított a kicsi, aztán egyszercsak, mintha elvágták volna csend lett. Jól megijedtem, hogy mi a franc van! Aztán még az asszisztensnő is megkérdezte a dokinénit, hogy mi van a kicsivel, hogy elhallgatott. A dokinéni azt mondta, hogy nem tudja, de jól van a gyerek. Mondjuk időben mi végeztünk a leghamarabb a többiekhez képest. Nem tudom, hogy miért, vajon azért mert mi voltunk a legutolsók és már sietett a dokinéni, vagy mert nyugisabb volt a kicsi. Elvileg nem találtak semmi kórosat, legalábbis nem mondták. Két hét múlva kontroll.
Jah és még a történethez hozzátartozik, hogy először a koraszülött osztályra mentem be, mivel ráírták a papirra, hogy megnézik akkor is. Erre közölték, hogy előtte való héten voltunk bejelentve a szemészetre. Ezt már akkor nem értettem mivel ott is voltunk előtte héten, akkor csinálták az ultrahangot. Vajon akkor miért nem mondták? Ráadásul a zárójelentésre rá volt írva a 13-a. Szóval nem értettem. Megint elvitték a kicsit be, vettek orr és garat mintát is. Aztán elküldtek a szemészeti osztályra, ami egy másik épület a kórházban. Persze jól fújt a szél... Az osztályon közölték, hogy ma nem itt van a rendelés, hanem a rendelőben, ami egy másik épület. Úgyhogy még oda is át kellett mennünk. Másnapra izomlázam volt, nem is könnyű cipelni a babhordozót. Mi lesz még akkor, ha a kicsi lesz vagy 5-8 kiló???
Utolsó kommentek