Szerencsére pont akkor jött a mentő a kicsiért, amikor még ott voltam. Gondoltam kikísérem őket a mentőig, addig is láthatom. Aztán megkérdezte a mentősfiú, hogy velük megyek-e. NANÁ!!! Ugyan a gyereket nem láttam hátulról, de legalább vele voltam! Jó sokáig mentünk, mert még egy gyereket leadtak előtte egy másik kórházban, meg ráadásul akkora dugó volt. A Jánosba megérkezve már nagyon elkeseredett volt Szonja, szerintem már nagyon éhes. Beengedtek még pár percre hozzá. Olyan édes volt, egyszer-egyszer felsírt, de mindig csak egy kicsit, utána nézelődött, hogy van-e valami hatása... Annyira édes, meg kéne zabálni!!!!!!!! Jah a fél mentőutat végigsírta, nem tetszett neki a rázkódás. Amikor pirosban vagy a dugóban álltunk, akkor csendben volt.
Utolsó kommentek