Ma voltam az újabb UH-n. Egy babuci van, a másik felszívódott. Sebaj, az egynek is nagyon örülünk! Viszont már van keze és lába. Kétféle UH-n nézte meg a dokibácsi, és a másikon hallottam is a szívhangját. Hát természetesen sírtam a meghatódottságtól! Iszonyú nagy…
Utolsó kommentek