Ma voltam az újabb UH-n. Egy babuci van, a másik felszívódott. Sebaj, az egynek is nagyon örülünk!
Viszont már van keze és lába. Kétféle UH-n nézte meg a dokibácsi, és a másikon hallottam is a szívhangját. Hát természetesen sírtam a meghatódottságtól! Iszonyú nagy élmény...
33mm. Két hét múlva kell újra mennem, akkor már a 12. hétbe lépek. úgyhogy utána kapok majd kiskönyvet és stb... Azért már nagyon várom!
És a képek:
Utolsó kommentek